38. fejezet

Piton fent és lent

    – Most mi van? – kérdezte Scarlett. – Már majdnem teljesen lement a nap! 

    – Nem tudom… Severus csak fekszik ott… 

    Jaj, várjunk – jutott eszébe Severusnak, aki épp akkor pillantott az ablakra, ahonnan húga és Scarlett figyelték –, vissza tudok menni, csak meg kell várnom, amíg teljesen sötét lesz. Addig viszont valami jelet kell küldenem… hátha látják. 

   Óvatosan kidugta a kezét a köpenyből, és feltartotta a hüvelykujját. Remélve, hogy látták, visszahúzta, majd várt. 

    – Valamit mutatott, de nem láttam tisztán, mit – mondta Raven, miközben a szemét meresztgette a „farönkre”. – Remélem, minden rendben… 

   Csak pár percnek kellett eltelnie, Severus már gurulhatott is az ablak alá, miután megbizonyosodott róla, hogy tiszta a levegő. Raven és Scarlett figyelték, ahogy újra kidugja a kezét, ezúttal pálcával együtt, majd a földre mutat vele. Hirtelen Severus a magasba röppent, és ívesen, fejjel besiklott az ablakon… 

    – AUAU! – kiabált, mikor sikeresen lefejelte a szemközti falat. – Ezen még dolgoznom kell… pedig az RBF-en ez ment a legjobban, élesben kicsit más… – nyögte. Raven és Scarlett felsegítették. – Köszönöm… 

    – Mesélj, mi történt! – mondta Raven. 

    – Felettébb különös volt, de nyertünk! A hippogriff szabad. 

    – Akkor tényleg előálltak egy tervvel! – sóhajtott megkönnyebbülten Scarlett, miután Severus előadta, amit látott. – De jó. Remélem, el tudják bújtatni. Na, már alig várom Malfoy képét, mikor megtudja, hogy nem hajtották végre az ítéletet! – bokszolt diadalmasan a levegőbe.

    – Jaj, de jó – helyeselt Raven. – Menjünk vissza a klubhelyiségbe, ott kell lennünk, amikor megtudják. És Sev, meséld el azt is, hogy jutottál le? 

    – Ugyanígy, ahogy feljöttem. A köpeny pedig saját készítésű, tegnap reggel korán keltem, hogy a könyvtárban utánanézzek, pontosan hogy kell, ma pedig megcsináltam. Szerintem elég jól sikerült. 

    – Nagyon ügyes vagy! – mosolygott Raven. – Majd tanítsd meg. 

    – Sok mindenre hasznos lehet. Habár Per bá’ ellen biztos nem, lefogadom, hogy ha ő is jött volna, visszafordul és megáll mellettem: „Severus, menj vissza a kastélyba.” – utánozta Piton hangját, illetve próbálta, mire mindannyian elnevették magukat. 

   Severusszal lement a két lány újra a nagyterembe, a fiú ugyanis még nem vacsorázott. Gyorsan befalta, ami a keze ügyébe került, aztán elindultak a klubhelyiség felé. A bejárati csarnokban éppen összetalálkoztak Dumbledore-ral, a miniszterrel és további két férfival, akik a tárgyalásra jöttek. 

    – Akkor valóban letettek a kivégzésről – suttogta Scarlett, miután köszöntek nekik, és folytatták útjukat lefelé a klubhelyiségbe. – Így már biztos, hogy teljes a siker! 

    – Ez egy csodálatos nap! – mosolygott Raven. 

    – Hihi, de még mennyire! – vigyorgott Severus. – Akkor most már beszélhetünk a vizsgákról. Nektek hogy ment? 

   Severus részletesen beszámolt az RBF-ekről, a lányok meg a saját vizsgáikról, és mind úgy érezték, nem volt olyan, ami nagyon rosszul sikerült volna. Illetve amit Severus szeretett volna leadni, abba nem ölt túl sok energiát. Miután ezeket kibeszélték, elmentek lefeküdni. 

   A másnap már a szabadságé volt. Miközben mentek reggelizni, Raven és Severus megbeszélték, evés után meglátogatják Pitont, de ő hamarabb talált rájuk. Sőt, azzal a hírrel érkezett a háza asztalához, hogy Lupin professzor vérfarkas: ez pedig egy szempillantás alatt végigfutott a mardekárosok között, és onnantól nem volt megállás. Raven és Severus még jobban siettek ez után az evéssel, hogy felkeressék a professzort. 

    – Üdv, Per bá’! – nyitott be Severus.

    – Gyertek be – intett Piton, aki ezúttal olvasott a karosszékében. Raven az arckifejezésén nagyon meglepődött, mert mintha egyszerre lett volna bosszús, amit a hangja is alátámasztott, és diadalittas. 

    – Per bá’, mi történt akkor? – ült le Severus és Raven is. – Hogyhogy Lupin professzor vérfarkas? 

    – Úgy, hogy mindig is az volt – csukta be a könyvet Piton. – Persze Dumbledore-t ez nem zavarta, ő ugyebár híres arról, hogy csak a jót látja az emberekben, a rossz felett viszont elsiklik… egy vérfarkast viszont ti is tudjátok, hogy másképp kell kezelni, és én nagyon sokszor próbáltam meggyőzni, de nem hallgatott rám. De mindez addig rendben volt, amíg Lupin bevette az orvosságát – én még így sem lepleztem, hogy nem értek egyet, de ráhagytam. Csakhogy tegnap éjjel nem itta meg a bájitalt, amit készítettem neki, átalakult és mit gondoltok, mi történt volna, ha valami kárt okoz? Így aztán jobbnak láttam, ha mindenki megtudja. Így Dumbledore kénytelen elküldeni. Lupin már nem tanár a Roxfortban. 

   Ravennek az egyértelmű volt Piton arca alapján, mikor befejezte a mondatot, hogy emiatt a diadalittassága. 

    – Ó – szólt hozzá Severus. – Hát, biztos jobb neki is így, nem aggódik, hogy kárt tesz valakiben. És Per bá’, ugyebár tegnap volt a kivégzés – váltott témát –, azzal… mi is lett? 

    – Nem foglalkoztam az üggyel, de úgy tudom, a hippogriffnek sikerült elmenekülnie. És ha már itt tartunk, Sirius Black is elmenekült az éjjel. 

    – Hogy? – lepődött meg a két testvér egyszerre. 

    – Az éjjel más is történt. Lefogadom, hogy minden Potter műve, de persze nem hisz nekem senki. 

   Azzal Piton előadta a történteket, arcán elfojtott indulatai tükröződtek, és ez igen ijesztő hatást keltett. 

    – Asztapaszta, Per bá’, majdnem díjat kaptál? – kapott az arcához Severus a végén. – Jaj, de kár, hogy végül nem kaptad meg! Nagyon menő lett volna! Na, azt hiszem, jobb lesz, ha mi most megyünk, nagyon szép kint az idő! Viszlát, Per bá’!

   És a testvérek már kint is voltak a folyosón. 

    – Ez nagyon átlátszó volt, Severus – mondta Raven, mikor már távolodtak a szobától. 

    – Jó, de olyan szinten feszült volt, hogy már én is megijedtem. Micsoda éjszakája lehetett neki. 

    – Hát igen. Díjat kapott volna, Black megszökött… én lefogadom, hogy nem csak azért mondta el Lupin titkát, mert ez a diákok érdeke. 

    – Persze, hogy nem.

    – És figyelj csak… Potterrel kapcsolatban szerinted miért gondolja azt, amit? Illetve nem tűnik annyira irreálisnak a dolog, hiszen lehet, hogy attól még, hogy Potterék törődnek Hagriddal és a hippogriffjével, beképzelten viselkednek egy bizonyos szinten. Perselus bácsi végül is mindig ezt mondta a griffendélesekről.

    – Én ezt tudom elképzelni. Biztos van rá oka. Szerintem az is lehet, hogy Lupinnal más konfliktusuk is volt, nem tudhatjuk. Ó, nagyon kár, hogy így váltogatjuk a tanárokat – sóhajtott Severus. – Pedig mindegyiket annyira megszerettem. De talán a következőt is szeretni fogom. 

    – Ha rajtad múlik, ez biztos – vigyorgott Raven. 

    – Ó, igen! Alig várom, hogy minél több ember lépjen be az életembe, akit szerethetek! 

    – Na, menjünk, meséljük el Scarlettnek, mi történt. 

Előző

Következő