39. fejezet

Kecske Tóni búcsúja

   Sirius Black szökése persze mindenkiben hagyott feszültséget, de ez feloldódott, mikor kiderült az, hogy a dementorokat elküldik – szóval nem volt kizárt, hogy már nem tekintenek a Roxfortra lehetséges célpontként. Raven és Severus is remélték azért, hogy végül sikerül majd elkapni őt, hiszen mégiscsak egy halálfalóról van szó. Ravenben például felmerült Severus pályaválasztásával kapcsolatban, hogy ha majd ő kerül oda, talán olyan hivatást választ, amivel segítheti az efféle bűnözők kézre kerítését. 

   Aztán persze ott volt Malfoy, akit mostanában öröm volt látni, legalábbis Severusék hármasának. Azon a napon, amikor Lupin távozott a kastélyból, Severusnak, Ravennek és Scarlettnek még sikerült elkapni a volt tanárt, hogy elmondják neki, sajnálják a történteket. 

    – Kár – sóhajtott Scarlett, mikor nézték a távolodó Lupint. – Lockhart után igazi felüdülés volt egy ilyen tanár. Remélem, jövőre sikerül beszerezni egy hasonlót. 

   A hármas Hagridot is meglátogatta, és kifejezték az örömüket, hogy Csikócsőr mégis megmenekült. A vadőr továbbra is kissé meglepett és némileg tartózkodó is volt velük szemben, de a hármas mindenképpen úgy vélte, megtették az első lépést a Mardekár hírnevének feljavítása felé.

   Tóni utolsó látogatása is ezekben a napokban érkezett el végül. 

    – Szervusz, Severus – köszönt a kecske. – Nos, hogy így a vége felé közeledünk… rendhagyó egy év volt, nem igaz? 

    – Úgy, mint mindegyik! – bólogatott Severus. – Izgalmak szőtték át, és milyen költői voltam. Ugyan nem tűntek túl jónak a kilátások elsőre, de mindent megoldottunk. És annyira örülök, hogy veled tölthettem, Tóni! Akármikor is érkezzen a búcsú, amit ugyan annyira nem várok, persze… 

    – Én sem várom, Severus, de te is tudod, hogy ez az élet rendje… és mi döntjük el, hogy ellenkezünk-e ez ellen és ezáltal egy helyben toporzékolunk, vagy pedig megpróbáljuk kihozni a legjobbat abból, ami megadatott. 

    – Az utóbbit választom! – jelentette ki elszántan a fiú. 

    – Akkor már egyáltalán nem félek magadra hagyni téged ezek után. 

   Severus pár pillanatig csak nézett Tónira. 

    – Tehát akkor… most itt a vége, igaz? 

   Tóni nem felelt rögtön. 

    – Így van. 

   Újabb, másodpercekig tartó csend törte meg a társalgást, és ezt végül újra a kecske szakította meg. 

    – És nagyon örülök én is, hogy az első látogatásaimat nálad ejthettem meg. 

    – JAJ, Tóni! – visított fel Severus, és könnyekben kitörve a kecske nyakába borult, aki viszonozta az ölelést. – Annyira szeretlek! De már valahogy én sem félek… úgy érzem, jobb ember lettem azáltal, hogy veled találkozhattam, és készen állok ezt teljes egészében kihasználni! 

    – Büszke vagyok rád, Severus, és persze magamra is, amiért segítettem neked, hogy ilyenné válj. 

   Még hosszú percekig ölelték egymást, aztán kibontakoztak egymás karjaiból. 

    – És most… mi lesz ezután? – kérdezte Severus. 

    – Egy kicsit megpihenek a családom körében, majd pedig a Közvetítő kiválaszt nekem egy új gyereket. 

    – Remélem, vele is nagyon jó időt töltesz majd együtt! De én megtudhatom majd, hogy ki az, valahogyan? 

    – Én neked elmondani nem fogom tudni, és a Közvetítő sem, de ha szemfüles vagy, elcsípheted. 

    – Nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz, aki veled álmodik majd jövőre… de jobbat nem is kívánhatna, az egyszer biztos! 

    – Ugyan, Severus, ne hízelegj – mondta a kecske bujkáló mosollyal. 

    – Egyébként Tóni, említettél még tavaly valamit… hogy nemsokára gyökeres változások állnak be az életemben. Erre céloztál? Hogy felnőttesebb leszek? 

    – Egyrészt. Másrészt viszont… nos, arról még nem beszélhetek – szélesedett a bujkáló mosoly Tóni arcán, így lassan nem is lett bujkáló –, meg persze nem is fogok, mert addigra már nem találkozunk… de jövőre, ne aggódj, meg fogod tudni. 

    – Ó, alig várom!

    – Nem szükséges, hiszen úgyis eljön az magától. Severus, elárulnád nekem, hogyan írnád le a fejlődésedet, mialatt mi találkoztunk az álmaidban? 

    – Hmm… – gondolkozott el Severus. – Nos, te rengeteg jó ötletet adtál. Igazából szerintem összességében azt tanultam meg, hogy én vagyok önmagam legjobb barátja, de ezen kívül ott van a családom és most már Scarlett is például, akik mindenben támogatnak… hogy támaszkodhatok rájuk, illetve támaszkodhatunk egymásra. Az csak erősödött bennem, hogy segítsek másoknak. És persze, hogy ne adjam fel. Azt hiszem, ezek. 

    – Köszönöm, Severus. Ez nekem nagyon sokat jelent. 

    – Hát még nekem, Tóni! Mennyi időnk van még… mondd? 

    – Azt hiszem, körülbelül tíz percünk.

    – Hát, valamire még csak elég… te is elmondod, ha megváltoztál valamiben a beszélgetéseink alatt? 

    – Természetesen. Nos, tőled, mint első vendégemtől, nagyon sokat tanultam. A segítségeddel belerázódtam a feladatomba, és újult erővel indulok neki a következőnek. Nagyon örülök, hogy veled kezdhettem, mert hogy is mondjam… eléggé szélsőséges típus vagy. 

    – Hihi – vigyorgott Severus. – Örülök, hogy ezt gondolod. Remélem, megtalálom majd azt, aki a következő vendéged lesz, hogy átadjam neki a briliáns ötleteimet és ő átadhassa neked. Így valamilyen formában mégiscsak tarthatjuk a kapcsolatot!

    – És ha már ötleteknél tartunk, egy valami itt a végén kimaradt… bizonyos Draco Malfoy, nem igaz? 

    – Ó! Igen, terveztem neki valamit, az utóbbiak folytatásaként, de még nem jutottam sehová. Lehet, hogy nyárra vagy jövőre marad. 

    – Nem olyan biztos az. Hadd segítsek egy keveset neked. 

    – Óóóh! – csillant fel a fiú szeme. – Hallgatlak. 

   Tóni hosszasan ecsetelte a tervet… Severus egyre lelkesedőbb arccal hallgatta. Majd végül ezt mondta: 

    – Ez csodálatos! Megvalósítom. Annyira köszönöm, Tóni!

    – Igazán nincs mit, Severus. És most… végül azt hiszem, itt az idő. 

   Severus újra Tóni nyakába borult, és átölelték egymást. 

    – Viszlát, Severus. Remélem, hallok rólad a jövőben. 

    – Én is remélem, Tóni! Szia! 

   Ugyanúgy, mint minden álom végén, elhomályosodott minden a fiú előtt, ő pedig lassan az ágyában találta magát. Bár az álom nem volt annyira hosszú most sem, Severus több órát aludt, és kipihenten ébredt. Felöltözött és a klubhelyiségbe indult, ugyanis (legalábbis számára) épp ideje volt, magára hagyva a még nagyban horpasztó szobatársait – ők év végén mindig olyan sokáig aludtak, hogy már alig lehetett találni akkor valakit a nagyteremben. Severus valóban úgy érezte kicsit, hogy megváltozott – felfedezett magában egy új oldalt, ami már tudatában volt annak, hogy tizenhat éves, és ez azt jelenti, hamarosan elvégzi a Roxfortot, majd munkába áll, és hát valóban felnőtt lesz. Mindez nagyon izgalmasnak ígérkezett, tele új lehetőségekkel. Szélesen elvigyorodott, és megszaporázta a lépteit, hogy elmesélhesse Ravennek és Scarlettnek, minderre hű kecskebarátja és tanácsadója, Tóni vezette rá álmában… 

   Ravenék persze nem kicsit kételkedtek a „felnőtt” részben. 

***

   Severus még aznap elintézte a terv előkészületeit, amit Kecske Tóni tanácsolt neki. Ez egyébként nem volt más: felbérelt egy szerelmi üzeneteket kézbesítő manót. Be is avatta Ravent és Scarlettet, akik nevetve hallgatták végig, hogyan fog majd egy alkalmas pillanatban belerondítani Malfoy társaságának buta vihogásába. 

Előző

Következő