54. fejezet

Visszatérés a Roxfortba

   A szünidő hátralévő napjai általánosságban nagy boldogságban teltek Harry felmentése miatt, emellett pedig továbbra is takarítással töltötték a gyerekek az időt. A roxforti levél az utolsó napon érkezett meg, ám alighogy a testvérpár átfutotta a sajátjukat, Piton érkezett a főhadiszállásra, és felkereste őket. 

    – Elhoztam nektek a tanszereiteket – tette le a csomagot a szobájukban. – Vettem pennát és új bájitalfőző készleteket. Szükségetek van még valamire? 

    – Honnan tudtad, mi kell? – csodálkozott Raven. 

    – Előbb értesültem a listáról, mint ti. A talárjaitok? 

    – Nekem még rendben vannak. 

    – Per bá’, ez annyira gyönyörű tőled – törölgette a szemeit Severus, és nagyot szippantott. Mostanában gyakran elérzékenyült, ha szóba került a nagybátyja. – Annyira vigyáznod kell és még erre is volt gondod! 

   Raven visszafojtotta a nevetését, de egy vigyort nem tudott megállni. Piton nem reagált semmit, legalábbis hanggal nem, az arcát azonban nem látták a testvérek. 

    – Fawnnak üzentek valamit? 

    – Pihenjen sokat és nézzen vicces műsorokat a tévében! – mondta rögtön Raven. 

    – Add át neki ezt az ölelést! – mondta Severus, és Pitonnak ideje sem volt felfogni, mit beszélt, a fiú máris nekirohant és jól megszorongatta. 

    – Megteszem, amit tudok – morogta Piton. Aztán Severus elengedte nagy szipogások közepette, a férfi pedig elköszönt és otthagyta őket. 

    – Na, gyere, Sev, nézzük meg az új tankönyveket – simogatta meg bátyja karját nevetve Raven. – Legalább holnap végre kiszabadulunk innen. Már csak azért is, mert rájöttem, irtózom még attól a helytől is, ami kizárólag aranyvérűeknek van fenntartva. Az ősi fajtának. 

    – Ha ott lettem volna, mikor kitalálták a manófejek dísszé alakítását, biztosan odavarázsolok egy terelőütőt, a többit meg tudod. 

    – Persze, hogy tudom. Ezt igazán megnéztem volna. Lopjunk Időnyerőt és tőlem mehet. 

   Ezután azt találgatták, ki lehet az új sötét varázslatok kivédése tanár. Piton nem mondott ugyanis semmit, vagyis Severus kénytelen volt szomorúan tudomásul venni, hogy ismét nem jelölték a posztra. Este a többiek ünnepséget tartottak a prefektusi kinevezések miatt, amiben ők csak annyira vettek részt, amennyire mindig szoktak, nem beszélgettek igazán senkivel, és hamar elmentek lefeküdni. 

    – Júj, Raven, jövőre lehet, hogy te kapod a jelvényt! – lelkesült fel Severus. 

    – A fiúk közül én nem dolgoznék szívesen senkivel, úgyhogy inkább nem akarok én lenni a prefektus. 

    – Szerinted a mostani ötödévesektől ki kapta? 

    – Hát… remélem, Tracey. Tanulmányi átlagon nem múlhat végül is annyira, mert Perselus bácsi azt mondta, Weasley az egyik legrosszabb az évfolyamban. Persze, ezt Perselus bácsi mondta. A fiúktól csak ne Malfoy legyen. Áh, megkérdezhettük volna Perselus bácsit. 

    – Holnap úgyis kiderül. 

***

   A főhadiszálláson nyaraló gyerekek és a Rend néhány tagja együtt mentek ki a Roxfort Expresszhez. Raven és Severus gyorsan elköszöntek tőlük, és kerestek egy üres fülkét a vonat lehető legtávolabbi részében. Tervük be is vált, mert nem talált rájuk ismerős, az úton végig csak ketten voltak, de jól mulattak: rejtvényt fejtettek, nevettek, és persze annyit ettek, amennyit csak tudtak. Leszállásnál találkoztak össze Scarlett-tel és Traceyvel, akik, mint kiderült, együtt utaztak Lilyvel, Megannel és Mandyvel. A fiákerben már együtt ültek, itt mind élménybeszámolót tartottak a nyárról, egészen amíg a nagyteremhez érve szét nem kellett válniuk. 

   Az évnyitó lakoma felettébb érdekes volt, de hát ezt tulajdonképpen már megszokhatták. Raven, Severus, Scarlett és Tracey egyszerre húzták el a szájukat, meglátva a két új mardekáros prefektust.

    – Hát… én bízom benne, hogy Dumbledore tudja, mit csinál – mondta Severus.

    – Én kicsit meginogtam – nyögte Raven. – Perselus bácsitól épp ezt vártam volna, de nem ő dönt, hanem Dumbledore… 

    – Nem baj! Ez tudod, mennyi új szívatásra adhat okot! Megszívatjuk Dracót, Raven!

    – Szívatásról jut eszembe… – nézett sokatmondóan a bátyjára a lány, és gonoszan összevigyorogtak.

   A lakoma után bemutatkozott a két új tanár. A lányok és Severus azon gondolkodtak, vajon Hagrid véglegesen elment-e, mert a vadőrkunyhó is üresnek tűnt, de valószínűbb volt, hogy valami dolga van. Erről Ravennek jutott eszébe, hogy Hagrid benne van a Rendben, így lehet azzal kapcsolatos, de Scarlett és Tracey előtt ezt nem mondta. Umbridge beszéde alatt Severus komolyan bealudt, Raven még időben észrevette ezt és felkeltette, mielőtt hangosan horkolni kezdett volna.

    – Nem tűnik valami izgis tanárnak – mondta a beszéd végén Tracey.

    – Az órán majd kiderül – mondta Raven.

   Mikor elindultak a klubhelyiség felé, a lány így szólt a bátyjához:

    – Na, jó, Malfoy a szokásosnál is gorombább most – nézték az elsősöket lökdöső prefektuspárt. – Vagy azért, mert a testével az egója is nő, vagy mert… tudjuk – vigyorgott újra gonoszan.

    – Az utóbbira gondolok – nevetett Severus.

    – Figyeljetek – szólt Tracey. – Nektek a családotok… szóval hogy állnak ehhez az egészhez? Dumbledore-hoz meg Potterhez? Egész nyáron csak ezt hallottam mindenhol, hogy mindketten megőrültek.

    – Az én szüleim szerint kizárt, hogy Dumbledore megbolondult volna. Apa mondja is mindig, miket hall róla a minisztériumban. De persze nem hangoztatjuk az álláspontunkat. Ő ott dolgozik, mégis úgy gondolja, még ha esetleg Tudjukki tényleg nem is tért vissza, a minisztériumnak mégiscsak ki kéne vizsgálnia az ügyet, mert szinte csak rávágták, hogy hazugság. Amúgy is, tisztavérűek vagyunk, de egyik felmenőm sem volt Tudjukki talpnyalója – fejtette ki Scarlett.

    – Per bá’ elmondta, mit mondott Dumbledore a dologról – mondta Severus. – Kizártnak tűnik ez alapján, hogy ne lenne normális.

    – Annyira tetszik, hogy Per bá’nak hívod – nevetett Tracey. – Nálunk nem tudták eldönteni. Azt mondták a szüleim, hogy jobb, ha nem foglalunk állást. Elvégre nem tudjuk, mi az igazság, mindenki mást mond. Én csak… tartok egy kicsit. 

    – A legtöbben úgyszintén – mondta Scarlett. – De én hiszek benne, hogy van elég hatalmas varázsló velünk, akik szembeszállnak Tudjukkivel veszély esetén. Itt van Dumbledore! Na, mondjuk, remélem ezt nem hallotta senki.

  Mind a négyen hamar ágyba bújtak aznap, szobatársaik viszont sokáig beszélgettek a júniusban történtekről és a Próféta új híreiről, természetesen igen kiszámítható véleménnyel. 

Előző

Következő