56. fejezet

Severus gyakorol

   Severus ugyebár mondta, hogy a RAVASZ-ra szükséges varázslatokat „arra méltó” háztársain fogja gyakorolni. Erre el is érkezett az első alkalom. Szombat reggel nem lehetett nem meghallani, hogy Malfoy bandája a griffendélesek kviddicsedzését készül megnézni, az ő nyelvükön szabotálni. Severust ez rögtön meg is ihlette, és Ravennel utánuk lopóztak a lelátók mögé. 

    – Gyere – intett Severus Ravennek. – Tudok egy titkos utat. 

   Egy résen be tudtak bújni a lelátók alá, és valamivel arrébb Malfoyék helyétől fölkapaszkodtak, majd alulról bemásztak egy pad mögé, így már láthatták is a pályát és a nézőket. 

    – És most? – kérdezte Raven. 

    – Csak várj. 

   A griffendélesek zavartalanul edzettek, míg a mardekárosok mindenféle sértéseket kiabáltak nekik és elsősorban kiröhögték őket akkor is, ha csak meginogtak a seprűn. Egyik ilyen hangos röhögésnél Severus kidugta a pad mögül a pálcáját: 

    – Silencio!

   És az összes mardekárosnak elment a hangja. Hirtelenjében ijedten mutogattak egymásra és a torkukra, egyik sem tudott megszólalni, amit látva Ravennek lett nevetőgörcse. 

    – Ez hibátlan – kapott elő Severus a zsebéből egy hosszú pergament, és kipipált rajta valamit. 

    – Milyen listád van? – kérdezte Raven. 

    – Összeírtam, miket kell gyakorolnom a vizsgára. 

    – Neked még erre is volt időd, kikeresgélni őket?

    – Dehogy, körbejártam a tanároknál és megkérdeztem őket, mik a legesélyesebbek a RAVASZ-on. Amelyik nem ment annyira jól eddig, azokat írtam fel. Egy egész csoport elnémításával aztán semmi bajom nem lesz – vigyorgott. 

    – Hát, az a Mungóban mindenképp hatásos. Így is hagyod őket? Csak mert jó lenne. Nézd, már jelbeszéddel gyártanak összeesküvés-elméleteket… 

    – Nem hagyom így, mert a griffendélesekre fognak gyanakodni és megátkozzák őket. 

   Severus megszüntette a bűbájt, aztán gyorsan visszaosontak a kastélyba. 

   Hétfő reggel Tracey szólt a testvéreknek és Scarlettnek arról, hogy mit talált a Reggeli Prófétában: Umbridge főinspektor lett. 

    – Azt írja, aggódnak a szülők – mondta. – Ha szülő lennék, én most kezdenék aggódni. 

    – De ezeknek a szülőknek az a baja, hogy megkergültnek vélik Dumbledore-t – mondta Severus. – Azért lett hirtelen minden baj az iskolával. 

    – Amúgy meg a cikkről süt, hogy csak a minisztériumnak kedvező híreket hoz le – mondta Raven, miután elolvasta az írást. – A végén egy teljesen oda nem illő dologgal mocskolják be ezt a Marchbanks nevű minisztériumi boszorkányt. A vak is látja, hogy Dumbledore és a követői ellen hergelik a népet. De én kíváncsi vagyok, mit fog szólni Umbridge a többi órákhoz.   

   Severushoz egyedül gyógynövénytanra jött be a tanárnő, és éppen őt kérdezte meg az órákról. A fiú persze nem mulasztott el csodálatos nagybátyjáról is dicsérő szavakat mondani. Tracey legendás lények gondozásán és bájitaltanon látta, Ravenhez és Scarletthez viszont bejött asztronómiára, számmisztikára és rúnaismeretre is. 

    – Szerintetek ha gyakorolni akarunk közösen RBF-re meg RAVASZ-ra – mondta Scarlett később –, akkor arra is engedélyt kell most kérni? 

    – Ha úgy csináljuk, hogy ketten-ketten, akkor nem – felelte Tracey. – De ha négyen járunk össze… akkor lehet. 

    – Végül is nem kell, hogy kettőnél többen legyünk – mondta Severus. – A klubhelyiségben meg nem tudnak leellenőrizni. Ahhoz nem kell engedély.

    – Érzem én, hogy nagyon fárasztó dolgoknak nézünk elébe – sóhajtott Raven. 

   Severusnak mostanában szokásává vált, hogy ha szem- és/vagy fültanúja lett egy mardekáros megtorlatlanul maradó gonoszkodásának, felírta őt egy listára, majd később párosította egy gyakorlásra váró varázslattal. 

    – Malfoy mit kap? – érdeklődött Scarlett. 

    – Hm… kreatív leszek és tűzállóvá teszem. Aztán olyan rontást küldök rá, amitől lángolni kezd az orra meg a szája… nem fog fájni neki, de mulatságos lesz, az biztos. Most kicsit kegyetlennek érzem magam, de azt hiszem, beolvadhatok ennyire házam népébe. 

    – Megérdemli – mondta Tracey. – Látni akarom az arcát közben. 

    – Nem is! – kapott észbe a fiú, és gonosz vigyorral Ravenre nézett. – Egy nagytestű állatot elővarázsolni nehezebb kategória… 

    – Ó, igen! – vigyorodott el Raven is, azonnal tudva, mire gondol a bátyja. – Azt látni akarom. 

    – Hehehe – nyekegett Severus Malfoyt utánozva, és lefirkantotta az ötletet a listájára. 

   Telt az idő, hamarosan elérkezett az első kviddicsmeccs az évben. A négyes természetesen lement a pályára megnézni, ott ismét kiegészültek hugrabugos barátaikkal. Senki nem foglalkozott közülük mostanában a csapatokkal, így eshetett meg, hogy Severusnak majdnem kiestek a szemei, mikor meglátta, hogy Crakot és Monstrót rakták be terelőnek. 

    – TROLLOK! – üvöltött fel. – Nem igaz! Engem bezzeg nem vettek be! Ezek azt sem tudják, hol kell fogni az ütőt! Na, adok én nekik mindjárt… – kapta elő a listáját, és böngészni kezdett ide illő rontásokat. 

    – De tudjuk, hogy nem azért nem vettek be, mert rosszabb terelő volnál náluk – mondta Raven. – Ez egy érdekcsapat. Nem is tudom, Perselus bácsi miért nem foglalkozik ezzel, ha annyira meg akarja nyerni a kupát… bár, az biztos, hogy ha téged bevettek volna, annak a meccsnek szabályos vége nem lenne. 

    – Jó, igaz – nevetett Severus.

    – Jaj-jaj, azt hiszem, az összes mardekárosnak kereshetsz rontást – mondta később Raven, mikor a többiek rázendítettek a griffendélesek őrzőjét gúnyoló dalukra. 

    – Van itt elég – vonta meg a vállát a fiú, és keresgélni is kezdett. 

    – Esküszöm, a Mardekár ellen szurkolok – mondta Scarlett. – Pedig a saját házam!

    – Részvétem – mondta Lily, Tracey unokatestvére. 

   A Mardekár nem is győzött. Ettől bedühödve Crak egy gurkót szabadított Potterre.

    – Van itt még… – motyogta Severus. 

    – Ő biztos kap büntetőmunkát. 

    – Az őt bizony nem zavarja. 

    – Azt nézzétek! – kiáltott fel Tracey, a pályán verekedőkre mutatva. Az egyik Weasley-iker és Potter nekirontottak Malfoynak.

    – Most mondanám, hogy nem kell már neki a tűzokádós rontás, de igenis kell – hajolt Raven Severushoz. 

   Annak híre, hogy Pottert és a Weasley ikreket eltiltották a kviddicstől, majdhogynem fénysebességgel terjedt a Roxfortban. Különösen a mardekárosok kerültek ettől jó hangulatba. Mikor Severus fellátogatott a gyengélkedőre Malfoyhoz, akkor is épp ezen röhögtek egy csapattal az ágyánál. 

    – Ne haragudjatok, hogy félbeszakítom intelligens tevékenységeteket – állt oda mögéjük. Magasságban ugyan már beérte őket, legtöbbjüket meg is előzte, de így is csak most vették észre, hogy megjelent mellettük a fiú. – Csupán azért jöttem, mert szerettem volna megdicsérni Dracót. Nem tudtam, min ügyködtök olyan buzgón a klubhelyiségben, de úgy láttam, te vezetted, és most már értem, hogy a verseteket írtátok. Én magam is írtam verseket, még fiatalabb koromban, mára sajnos felhagytam vele bokros teendőim miatt, de boldog vagyok, hogy a szakma ilyen tehetséges újoncokat köszönthet – hajolt meg előttük. – Igazán megihletett, amilyen precizitással összeraktátok a rímeket. Most pedig távoznék. Amint visszatérsz közénk, Draco, kérlek, keress fel. Ajándékot adnék át neked, mert mint látom, jól helybenhagytak, de csak a hálóteremben tudom átadni. 

   Azzal már ott sem volt. 

   A következő napon Scarlett, Tracey, Lily, Megan és Mandy hógolyózással tervezték tölteni a délelőttöt, és hívták Ravent és Severust is, viszont ők ezt visszautasították arra hivatkozva, hogy inkább gyakorolnának a fiú vizsgáira. Persze a háttérben valójában azt állt, hogy úgy érezték, most kellene kicsit lazítaniuk a barátságukon. Az üres terem ablakából, amit a testvérek találtak, figyelték őket, ahogy hócsatát vívnak, szánkóznak és korcsolyáznak. Ebédkor találkoztak, utána a lányok folytatták eddigi játékukat, Raven és Severus pedig a könyvtárban kerestek egy szabad asztalt, és közösen megírták a leckéjüket a következő hétre. A nap fénypontja viszont este elérkezett. Malfoy estefelé tért vissza a gyengélkedőről, Severus összefutott vele, és mondta, hogy az ajándéka fent várja az ágyán, majd aktiválta a bűbájt, amelynek előkészületeit már rég elvégezte. Ravennel az ötödéves fiúk ajtaja előtt hallgatóztak, és alig tudták visszafojtani a nevetésüket – hallották, amint Draco elhúzza az ágya elől a függönyt, majd a csörömpölésből ítélve levert pár dolgot a helyén ülő „Tóni vagyok” feliratú táblát viselő kecske láttán. Azt már nem várták meg, hogy Draco őrült módjára kiviharzott a szobájából, felrohantak Severusék hálótermébe, és ott hahotáztak egy jó nagyot. A kecske csak pár percig volt a helyén, aztán eltűnt, ahogy Severus megtervezte. 

   Vacsoránál, mikor meglátták a nagyterembe belépni Draco Malfoyt, diadalmas vigyorral a képükön néztek vele farkasszemet. 

    – Tényleg jó érzés az egyenlőtlen küzdelem – mondta Raven. 

Előző

Következő