74. fejezet

Az új rendszer

   Az első napokban Piton egyáltalán nem volt otthon, és csak annyit mondott a testvéreknek, hogy ne menjenek sehová. Ők így más dolguk nem lévén, magukat a régi műsoraik újraindításával szórakoztatták, illetve a Reggeli Prófétából értesültek a külvilág eseményeiről. A házat védő bűbájok továbbra is működésben voltak (persze Severus már varázsolhatott, a függönyöket sem kellett behúzva tartani, és kijárhattak az utcára), de nem bukkant fel senki, aki be akart volna jönni ide, se nappal, se éjjel.

   A Prófétában sok mindenről írtak a Roxforttal kapcsolatban. Az ostrom alatt szerencsére diákok nem sérültek meg súlyosan, és a tanárok és az aurorok sem szenvedtek maradandó kárt. Erről éppen csak közvetlenül az eset után írtak, utána már csak a semmitmondó és konklúzió nélküli rövid találgatások érkeztek. Pár nappal később megjelentek nekrológok Dumbledore-ról, illetve csodálóinak és ismerőseinek írásai, melyekben munkássága és személye előtt hajtottak fejet, és búcsúztatták őt. Raven és Severus elolvasták ezeket, de nem volt témájuk, nem volt mit beszélniük róla, egyedül arról ejtettek szót, mikor beharangozták Rita Vitrol új könyvét.

    – Te mit gondolsz erről? – kérdezte Raven. – Én igazából meglepődtem volna, ha nem állnak elő valami ilyesmivel, nem volt minden mágus Dumbledore csodálója.

    – Tudjuk, Vitrol milyen, már csak a Trimágus Tusa alatt történtek miatt is. Maximum minden huszadik szavában lehet némi igazságtartalom.

    – Nem is értem, miért engedik az ilyeneket írni.

    – Mert abból terem a galleon. Hiába, van tehetsége a szenzációkeltéshez. Akik tudják, hogy egy csaló, azoknak hihetetlen, de igenis rengeteg rajongója van. Egyébként, Dumbledore szempontjából nézve, tudod, én el tudom képzelni, hogy most a sztori váza talán tényleg igaz. Ő egy jóságos igazgató volt, aki mindig mások érdekét tartotta szem előtt, de szerintem hogy értékelni tudd a jót, meg kell ismerned a rosszat is. Főleg az ő szintjén, aki feketemágusokkal harcolt. Nem tartanám kevesebbre, és meg sem lepődnék, ha kiderülne, valóban volt köze sötét mágiához. Hiszen Perselus bácsival ugyanez volt a helyzet.

    – Igazad van – bólogatott Raven. – Attól ők még nem kevesebbek.

   Ők ketten egyébként egyáltalán nem aggódva ültek otthon, arról letettek. Inkább örültek Raven RBF-eredményeinek, amik július közepe után nem sokkal megérkeztek, és a lány meglepetésére a jóslástanon és a mágiatörténeten kívül mindenből átment Kiválóval vagy Várakozáson felülivel.

   Piton gyakran hozott nekik híreket az első hónapban a halálfaló-gyűlésekről és a hozzájuk kapcsolódó történésekről, feladatot ugyan még nem kaptak – sajnos vagy nem, tényleg nem volt mit tenniük ebben a helyzetben. Piton elhozta Raven ingóságait a Roxfortból, és a lány elgondolkozott azon, vajon hol és hogy lehet most Scarlett és Tracey, és visszatérnek-e az iskolába jövőre. A testvérek mugli postán adhattak fel levelet Fawnnak, de mivel a lényegesebb dolgokról nem beszélhettek, ez sem ért túl sokat. Legalább tudták egymásról, hogy összességében jól vannak. Ezen kívül nem leveleztek senkivel, mióta véget ért mindkettejüknek a tanév, Severus még Rebekkáékkal is megszakította most a kapcsolatot, Raven pedig Dracóval sem beszélt, bár Pitontól nagyjából értesült a hogyléte felől, mert a gyűléseket a kúriájukon tartották – Voldemort ugyanis beköltözött Malfoyékhoz, és nem is bánt éppen vendég módjára velük, ami igen kiszámítható volt a kettős megaláztatás után. Piton azt mondta, Dracón látszik, hogy retteg, mindennek tetejébe Voldemort nem egyszer használta őt végrehajtóként, leginkább foglyok megkínzására. Raven szeretett volna mellette lenni legalább egy kis ideig, de egyelőre nagybátyja utasítása miatt nem mehetett oda. Levelet küldhetett volna a fiúnak, csak épp nem tudta, mit írjon, ami segíthetne neki – Draco pedig, ha akart is írni, egész biztos nem zúdította volna rá azokat a kétségeket, amiket a lány látott rajta, mikor majdnem megtört.

   Aztán augusztus elejével fellendültek az események – meghalt a mágiaügyi miniszter és a halálfalók, ha nem is nyíltan, de átvették a minisztérium irányítását. Voldemort pedig ezzel minden akadály nélkül kiterjeszthette befolyását a Roxfortra. Piton volt az, aki betöltötte az igazgatói posztot.

    – Gratulálok, Per bá’ – nyújtott kezet Severus nagybátyjának igen formaiasan, még arcizmai is megfeszültek.

    – Köszönöm – biccentett Piton, és elfogadta a kezet. Raven csak bámulta őket, mert igen abszurd volt a helyzet: Severus nem sűrűn volt ilyen komoly, főleg a professzorral szemben nem, ha maguk voltak, és egyébként is, így egymás mellett annyira hasonlítottak, hogy Severus egyszerűen csak gyerekképűbb volt Pitonnál, de le sem tagadhatták volna rokonságukat. Azt nem állította, hogy Pitontól idegen lenne a kézfogás, csak még sosem tette ezt Severusszal, így ez is növelt a helyzet abszurdságán.

    – Sev, semmi bordaropogtatás? – kérdezte a lány.

    – Csupán azért nem, mert úgy hiszem, Per bá’ nem ilyen körülmények közt szerette volna elnyerni ezt a kitüntetést.

    – Severus, Raven – szólt a testvérekhez Piton. – Most érkezett el az a pont, hogy nagyon fontos dolgot bízok rátok. Értesültetek róla már, hogy vérvizsgálatokat indítanak a minisztériumban, és ezt az iskolában is megteszik. A ti feladatotok lesz elérni, hogy az utóbbi a lehető legkevesebb kárral történjen meg.

    – Bízd ide, Per bá’ – bólintott elszántan Severus.

    – A mugli születésű elsőévesek biztonságba helyezése a legfontosabb. Nem tudom, rájuk milyen szankciókat szabtak ki, az a fontos, hogy ne kegyetlenkedhessenek velük, ahogy az idősebbekkel sem. A Nagyúr tudja, hogy a vizsgálatok ellenőrzésének segítésével bíztalak meg titeket. Ha kell, használjátok az Imperius-átkot. Egész biztosan szükség lesz rá. Holnap kezdtek.

   Piton csak megmondta a helyszínt, aztán Severus hoppanált Ravennel a minisztériumhoz, és ott az ide beosztottakkal találkozva bementek egy tágas irodába.

   Baromi jó – mondta Raven Severusnak fejben. – Ahogy átalakították ezt a főcsarnokot.

   Ide kéne hívnom Hóborcot, hogy csapjon oda nekik kicsit – mondta Severus. – Vagy elővehetnénk újra a kopogószellem-üldözős sztorit.

   Ha gyorsan lezavarjuk ezt, én benne vagyok.

   A roxforti vérvizsgálati bizottságban halálfalók és halálfaló-szimpatizánsok tevékenykedtek, de nem volt épp bonyolult rendszerük, ezért Raven és Severus gyorsan átlátták az egészet.

    – A feladatunk, hogy megtisztítsuk a Roxfortot azoktól, akik nem méltóak a varázsló névre – kezdte a zord képű halálfaló, aki a bizottság vezetőjévé lett kinevezve. – Végre a minisztérium is elismerte, hogy kizárólag azok valók közénk, akik örökölték a mágiát. Te vagy Piton unokahúga, ugye? – nézett Ravenre.

    – Igen, Rowena Frey.

    – Mennyi idős is vagy?

    – Tizenhat.

    – Akkor tehát még a Roxfortban tanulsz.

    – Igen, hatodéves leszek.

    – És milyen érzés, hogy melletted tanulnak a sárvérűek?

    – Mivel mardekáros vagyok, nem igazán találkozom velük. És ami azt illeti, nem is nagyon figyelek rájuk máshol sem. De az elfogadásuk a muglikkal való együttélést eredményezné, az pedig nem oldható meg az egyik fél felülkerekedése nélkül. Ezért jöttem nagy örömmel segíteni – sóhajtott.

   Legalább annak örült, hogy a “mágialopást” nem kezelték itt tényként, mint a mugliivadék-ellenőrző bizottságban. Nem is volt minek, ami azt illeti, ez csak a népnek és az elítélteknek volt ürügy.

    – Örülök – biccentett a halálfaló. – A Mugliivadék-ellenőrzők a nagykorúakért felelnek, a miénk az iskola. Mindenkit begyűjtünk, akinek kétes a származása, aztán a körülményektől függően eldöntjük, mi lesz velük. Jó hír, hogy a sárvérűségért már azkabani fogságot is kiszabhatunk – vigyorodott el, kivillantva romlott fogait.

    – És akik nem jelennek meg? – kérdezte Raven.

    – Az automatikus fogsággal jár.

    – Így kell ezt! – nevetett egy másik halálfaló. – Már rég kínoztam sárvérűeket. Neked meg mi bajod? – nézett Severusra, akin Raven is csak most vette észre, hogy furcsán ráng az arca.

    – Allergia – felelte a fiú. – Véletlenül belélegeztem a sellőpikkely-port. Ne tedd, füstölni fog az orrod tőle, mint egy sárkányé.

    – Jól van, munkára – szólt újra a vezető. – Évfolyamonként szétosztjuk a sárvérűeket, és remélhetőleg egy hét múlva már mind az Azkabanban hűsöl majd. Vagy holtan – röhögött. Severusnak erre úgy megrándult az arca, hogy Raven a szeme sarkából is látta.

   A csapat feloszlott és elfoglalták helyüket az irodából nyíló kis helyiségekben egy-egy papírkupaccal, és nekiláttak a szortírozásnak. Freyék a tavalyi negyedéveseket kapták. Ahogy becsukták maguk után az ajtót, Severus hangszigetelte azt és a falakat is, majd akkorát ordított, hogy Raven lefordult a székéről.

    – BUHAHAHAHAHH!!

    – Mi a drága sütőtök volt ez?! – lihegett a szívéhez kapott kézzel a lány.

    – Ezeknek az idiótáknak annyi sincs a fejük helyén, mint a kisujjamban – törölgette a szemét a fiú. – Pedig jó hosszú kisujjam van, még kedves is voltam.

    – Nekem mondod? – csóválta a fejét Raven, miközben feltápászkodott. – Úgy szétimperiózom őket, hogy a fal adja a másikat.

    – Essünk neki – pacsiztak össze.

   Miután megvolt a kihallgatandók névlistája, kiküldték a leveleket az érintetteknek. Severus ügyes hoppanáló révén elintézte a begyűjtést, nehogy már itt elkezdjék a halálfalók a baromságaikat, ahogy a testvérek mondták. Alaposan megtárgyalták a tervüket, és mivel egyszerre négy kihallgatás folyt két felügyelővel, összesen hatra kellett Imperius-átkot szórniuk. Így elég könnyen elintézték, hogy senki ne kerüljön Azkabanba, ráadásul igen ügyes és logikus módon. Aztán kicsit módosították az ellenőrök emlékeit, és elintézték az elsősök számára a mugli iskolákat. Severus módosított külsővel körbe is járt köztük ezt elvégzendő, illetve a nagyobbakkal megbeszélték, hogy ha lehetőségük van rá, olyan messzire menjenek, amennyire lehet.

   Ezután Piton utasítására áthelyezték őket a Mugliivadék-ellenőrző bizottsághoz, és nem egyszer megesett, hogy sikerült megbuherálniuk kicsit a vérvizsgálatok eredményeit. Egyszóval nem volt nagyon élvezetes nyaruk, viszont annál eseménydúsabbnak bizonyult.

    – Ha tudnák, hogy apánk mugli születésű volt, behívhatnának minket vallatásra?- kérdezte Severus az utolsó közösen töltött estéjükön Pitontól a tanév előtt. Augusztusban szintén nagyon ritkán látták a férfit, aki gyűlésekre járt és megvoltak a maga feladatai a Roxfortban és azon kívül is. Most úgy döntöttek, mivel Severus holnaptól ismét a Mungóba jár majd képzésre, ezt az estét együtt töltik. Piton olvasgatott, a testvérek pedig kártyáztak.

    – Titeket nem, de Fawnt igen – felelte a férfi.

    – Ajj, ez csak úgy vicces, ha minket hívnának. Megkérdeznék: kitől lopta a pálcáját édesapjuk, Daniel Frey? Honnan tudjam, vonnék vállat, meghalt, amikor hároméves voltam, és akkor még nem jutott eszembe megkérdezni. Ajj! Meg kellett volna. Már mindegy.

   Raven elnevette magát. Piton csak alig észrevehetően a fejét csóválta.

    – Most nem vicceltük el, Per bá! – nézett rá Severus. – Mert tényleg így történt volna.

Előző

Következő