8. fejezet

Bosszú és kviddicsmeccs

  Severusnak szüksége volt Piton segítségére, hogy újra a normális színét és mintáját vegyék fel az ágya és a tárgyai. A fiú bosszút esküdött volt szellembarátja ellen.

   A szobatársai természetesen elterjesztették a történteket, már odalent röhögcsélt egy kisebb társaság a klubhelyiségben, mikor Piton, nyomában unokaöccsével, lesétált a lépcsőn, és észrevétlenül lépett hozzájuk.

    – Azt ajánlom, foglalkozzanak a saját dolgukkal – szólalt meg, mire a mardekáros csapat ijedtében ugrott egyet. Ritkán tapasztalhatták meg a házának tagjai Piton fenyegető auráját, ezúttal viszont pontosan ez történt. – Netán viccesnek találják, hogy Hóborcnak sikerült bejutnia a hálótermekbe? Ebben az esetben csak szólnom kell neki, és szíves-örömest jön magukhoz éjnek évadján.

   Severus lelki szemeivel örömkönnyeket hullatott.

    – De hát úgyis jó barátok! – mutatott az egyik szobatárs Severusra. A fiú most már a fejét csóválta. Próbálni győzni egy vitában Piton ellen, tudhatnák, hogy reménytelen.

    – Hóborc ellenem fordult ezzel, te szerencsétlen – szólt a fiú.

    – Látták is az illetékesek a kopogószellemet? – kérdezte Piton. A mardekárosok bólogattak. – Ha nem így van, remélem, nem kell ismertetnem, miféle büntetőmunkák vannak a tarsolyomban. Nem akarok csetepatét a saját házamban.

   Severus ismét örömkönnyeket hullatott. Arra persze számított, hogy háztársai nem hagyják békén, miután nagybátyja elmegy, sőt, azóta többen gyűltek a közelbe, hogy kiderítsék, mi ez a csoportosulás.

    – Persze, Hóborc mondta, mennyire szereti Frey az unikornisokat! – harsogta egy másik szobatárs, mikor már másodpercek teltek el a házvezető távozása óta. A társaság nevetett. – És azokkal alszik otthon!

    – Ha tudnád, hogy az unikornis szimbóluma segíti a nyugodt alvást, nem lenne most ez vicc tárgya – mondta Severus. – Ha most megbocsátotok, bosszút kell állnom Hóborcon.

   Persze a háztársai, ha nem is nyíltan, de továbbra is rajta nevettek. Hiszen végre találtak fogást rajta, gondolták. Severust persze mindez szokásához híven cseppet sem érdekelte, Hóborcot kereste, akit viszont csak pillanatokra kapott el, amikor a szellem gúnyosan nevetgélt, majd suhant is tovább.

   Az idő egyre hidegebb lett, ahogy teltek a napok, Severus pedig bent maradt a kastélyban emiatt, ugyanis nagyon nem szerette a hideget – helyette inkább a nagybátyja után szaladgált. Beletelt egy kis időbe, hogy észrevegye a sántítását – nem kérdezte, miért, de onnantól kezdve mindig a segítségére akart lenni. Aztán elbotlott a folyosón a professzor után sietve, szóval már ő is sántított.

   Severus viszonylag hamar látta újra Kecske Tónit.  

    – Ma tanáccsal jöttem – mondta a kecske. – Illetve előrejelzéssel.

    – Nahát! Mi az? – kérdezte kerek szemekkel Severus.

    – Rágódtál mostanában azon, hogy megromlott a kapcsolatotok Hóborccal, igaz?

    – Igen – fonta össze a karját maga előtt a fiú. – Azóta csak nevet rajtam, én meg mérges vagyok. Nagyon! Ezt én akartam elsütni!

    – Hát, akkor nézz magadba. És megtalálod a választ.

    – Mi? De hát…

    – Jó reggelt, Severus – köszönt el a kecske, és lassan elhomályosult.

    – DE MI AZ?! – riadt fel a fiú az ágyában, mire az összes szobatársa kiesett a sajátjából.

   Severust egész nap lefoglalta az agyalás. Nos, igen, őt Hóborc csínytevésével kapcsolatban nem az zavarta, hogy megszégyenítette, mert őt ugye nem lehet, hanem az, hogy már ő is tervezte ezt Malfoynak, csak más mintázattal. Így pedig már semmi értelme. Vissza kell adnom.

    – Na, jó, Hóborc! – kiáltott rá az egyik kihalt folyosón. A fiú már egy órája rohangált a kastélyban, hogy olyan helyen beszélhessen a szellemmel, ahol nincsenek mások. – Ha harc, hát legyen harc! Itt még nincs vége! Aminek vége van, az a barátságunk!

    – Harc-harc-harc! Támadj! – suhant el a szellem visítva. Onnantól kezdve Severus éjjel-nappal terveket gyártott, de ez egyszer kifogott rajta a dolog. Hogy lehetne egy szellemet átverni?

   Egyik folyosón sétálva is éppen agyalt, amikor Malfoyjal találta szembe magát.

    – Frey, tényleg unikornisokkal alszol? – vigyorgott rá a szőke fiú, a két csatlósa meg heherészett.

    – Igen – húzta ki magát büszkén Severus. – Az unikornisok nagyon kedves állatok. Szép álmokat hoznak.

    – Te jó ég, nem hittem, hogy a Mardekárba kerülhet egy ilyen idióta!

   Malfoy nem híresztelte, hogy Severus milyen hülye, de nem akadályozta meg semmi abban, hogy beszóljon neki, már amikor ott volt Crak és Monstro. Valamire viszont nem számított.

    – Ó, én meg azt hittem, a többi ház zászlói le fognak esni, mert te annyira sugárzol! – vigyorodott el Severus. Malfoy kicsit megütközött, mert nem talált benne semmi sértődést vagy felháborodást. – Generációk óta mardekárosok vagytok, igaz?

    – Ja, igen – döbbent meg még jobban Malfoy. – Amúgy Hóborc mondta, ezt a trükköt nekem szántad. Csak hogy tudd, engem nem lehet zavarba hozni unikornisokkal – váltott megint a magabiztos hangnemére.

    – Ezt is tudta?! – csattant fel Severus, és elrohant. Még visszakiáltott: – Tudom, hogy nálad az unikornis nem lett volna jó! Karácsony-előtti ajándéknak akartam, de így már nem poén! És sárkányok lettek volna rajta, mert gondoltam, szereted őket!

   Malfoy erre egy kicsit elvörösödött, így inkább elfordult a talpnyalóitól.

    – Te jó ég, ez egy idióta. Menjünk.

***

   Elérkezett a Mardekár-Griffendél kviddicsmeccs napja, amikor majdnem az egész iskola ott ült a lelátón. Raven és Fawn is ellátogattak ide, akik csodálkozva néztek körbe minden lépésnél, pedig nagyjából tudták, milyen a Roxfort. Piton mellett foglaltak helyet mindhárman, a tanárok közelében.

    – Nézd, Raven! – mutatott a lelátó másik oldalára Severus, ahol a griffendélesek hatalmas transzparenseket tartottak a magasba. – Harrynek nagyon jó barátai vannak!

    – De jó – mondta Raven. – Ezek szerint csak nem olyan rossz a személyisége, mint Perselus bácsi mondja…  

    – Látnád az órámon – morogta Piton. Severus és Raven ijedten néztek egymásra, ahogy mindig, ugyanis bármilyen halkan beszéltek, Piton meghallotta. Severus már kitalálta azt a teóriát is, hogy mutáns.

   Raven és Severus végigbeszélte a meccset. A lány és Fawn nem igazán szurkoltak senkinek, mert nem voltak érintettek a dologban. Illetve Raven úgy gondolta, jó lenne, ha Severus háza nyerne, de a fiú kinyilvánította, hogy a Griffendélnek szurkol mardekáros létére. Hogy Piton mit gondolt, az senkit sem érdekelt jelenleg – talán mert tudták.

    – Biztosan a Griffendél nyeri meg – mondta Severus. – A mardekáros csapat tele van trollal. Trollok.

    – De az nem baj a Mardekárnak?

    – Nem érdekel, mi a baj a Mardekárnak, ha trollok vannak a csapatban. Azt se tudják, mi a kviddics. Trollok!

   Severus tavaly és az első évében is mindig kijött minden meccsre, bár annyira nem volt nagy rajongónak mondható. Abban biztos volt, hogy ez lesz az eddigiek közül a legizgalmasabb, és Raven is, aki ezelőtt csak a bátyja beszámolói alapján képzelhetett el egy meccset, és sokkal jobban tetszett neki, mint a fejében. A két testvér remegve kapaszkodott egymásba, amikor Harry Potter és a Mardekár fogója a cikesz után suhantak, és Severus elkiáltotta magát, amikor Flint majdnem lelökte Harryt a seprűjéről.

    – TROLL!

    – Severus, halkabban – morogta Piton. – Flint kéz nélkül is kiütne téged.

    – Az lehet, de nem kap el – húzta ki magát Severus. – Én gyorsabb vagyok, ő erősebb. Kiegyenlítjük egymást.

    – Akkor ha ő a troll…

    – Én vagyok a tündér – fejezte be Raven megkezdett mondatát Severus még mindig büszkén. A lány nem pont ezt akarta mondani, de végül is nevetve ráhagyta. – Juj, megvan, mi leszek! – kapott észbe Severus. – Per bá’, lehetek kommentátor?

    – Szerintem Lee Jordan ugyanazt csinálja, mint amit te csinálnál.

    – Igaz – vont vállat Severus. – Csak én beletenném, hogy troll.

    – A mardekárosoknak már így sem vagy a szíve csücske. A múltkori után még kevésbé.

    – Nem hát, mert nem ismerik a valódi oldalamat!

   Raven egész biztos volt benne, hogy Severus valódi oldalával még kevésbé kedvelnék őt.

   Ment tovább a meccs, aztán egyszer csak az egész tömeg észrevette Harry Potter seprűjének furcsa mozdulatait.

    – Mi történik? – kerekedett el Raven szeme.

    – Nem tudja irányítani! TARTS KI! TARTS KI! – üvöltözte Severus, de senki nem figyelt rá.

    – Ne, le fog esni – kapta a szája elé a kezét Fawn.

    – Csak azt ne! – sikított Raven.

   Piton volt az egyetlen, akinek látszólag semmi hozzászólása nem volt a dologhoz, de nem is törődtek vele addig, amíg észre nem vették, hogy lángol a talárja. Több se kellett Ravennek, aki majdnem elájult ennyi izgalomtól (sosem bírta jól az ilyesmit). Piton felkiáltott, de a tűz gyorsan abbamaradt, és nem lett semmi baja. Raven és Severus látott a sorokból kiszaladni egy barna hajú lányt, ez akkor azonban még nem ütött szöget a fejükbe.  

    – Minden rendben? – kérdezte Fawn. – Mégis hogy gyulladhatott meg a talárod?

    – Semmi bajom – rázta a fejét Piton.

   Az ügyetlenkedve feltápászkodó Mógust is csak Severus vette észre, és felsegítette, miközben Raven figyelte Harry földet érését, és ő volt az első, aki felkiáltott:

    – Elkapta!

    – Aszta! A szájával? – esett le az álla Severusnak. – Potter nagyon ügyes volt, ez a trollcsapat a nyomába se ér!

    – Igaz, tehetséges a fiú – bólintott Fawn.

    – Per bá’, ha nyerni akartunk volna, engem kellett volna betenni terelőnek – mondta tovább Severus. – Mindkettőnek. Meg hajtónak. Meg fogónak.

    – Szerintem azzal nem csak magadnak ártanál testileg, de hazavágnád az egész ellenfél csapatot – mondta Piton. – Mindannyian a gyengélkedőn végeznétek. Úgy, hogy te hozzá sem értél volna egy labdához sem.

    – Lehet – vont vállat Severus. – De Frics úr örülne neki. Úgyis merényleteket tervez a diákok ellen, főleg a griffendélesek ellen. És akkor talán megengedné, hogy bemutassam Borzaskának Mrs Norrist.

    – Azt minek? – kérdezte Raven.

    – Hátha jó barátok lesznek. Borzaska elég magányos.

    – Szerintem csak túl sok neki a te társaságod.

    – Az is lehet.

   Ugyanis Severus azóta agyondédelgette a szerencsétlen kinézetű Borzaskát, aki most már még szerencsétlenebbül nézett ki.

   A kviddicspályán hatalmas volt a káosz. Raven és Fawn a meccs végeztével rögtön indultak is vissza Roxmortsba, Severus pedig inkább Pitonnal maradt és neki dumált szüntelenül, mert nem akarta a mardekárosok panaszait hallgatni.

  A fiú gratulált Harrynek következő találkozásuknál a folyosón, ugyanolyan módon, ahogy korábban is. Malfoy eközben elterjesztette, hogy a Griffendél következő fogója egy széles szájú levelibéka lesz, ami kíváncsiságot ültetett el Severusban. Szerencsére talált egy békát másnap, amivel kipróbálta, lehet-e őket fogónak nevelni, semmi eredménnyel. Aztán kiderült, hogy a béka Neville Longbottomé, aki nagyon örült neki, és hosszan mesélt Severusnak a természetéről, így már világossá vált, hogy Trevornál nem érdemes próbálkozni. Több békát sajnos nem talált Severus, úgyhogy erről a kísérletről letett, de tovább folytatta a Hóborc elleni merénylet tervezését.

Előző

Következő