9. fejezet

Karácsony

   Severus teljesen átlagos tanuló volt, nem érték meglepetések sem őt, sem tanárait, úgyhogy decemberig ebből a szempontból különlegesség nélkül teltek a napok. A fiú egyetlen baja az volt, hogy Kecske Tóni valamiért nem akarta meglátogatni, de végül is őt is lefoglalta az, hogy Hóborc ellen tervezzen merényletet. Sajnos még mindig nem járt sikerrel, folyamatosan dobálta ki az összegyűrt pergameneket, amiken hibás tervek szerepeltek.

   A karácsonyi szünetben a család hazautazott, Piton a Fonó sorba, Fawn, Severus és Raven pedig saját házukba. Úgy beszélték meg, karácsony három napját és a szilvesztert töltik együtt. A ház, amely egykor a testvérek szüleié volt, egy kétszintes, szép barna kunyhóra hasonlított, amely oszlopokon állt, lépcsővel lehetett feljutni a teraszra és onnan magába a lakásba. Nem volt nagy: egybenyitott konyha, étkező és nappali, kis fürdőszoba, az első szint végében a testvérek hálószobája, és egy lépcső vezetett az egyetlen második szinti helyiségbe, ahol régen Ana és Daniel aludt, most pedig Fawn. A ház viszont tágas kerttel rendelkezett, amelyben még egy halastó is helyet kapott.

   Fawn karácsony előtt és után is ment a mugli ismerőseivel találkozókra, ahová legtöbbször Severus és Raven is elkísérték, de volt olyan is, hogy ketten otthon maradtak. Ez olyasmi, amit Piton biztos nem engedett volna meg a saját házában (ugyan Ravent felelősségteljesebbnek tartotta, de ő még csak tízéves volt), mert még Severus szétszedi a házat, mondta – hiába győzködte a fiú, hogy még meg is locsolná az összes szomszéd kertjét.

   A testvérek egyébként ritkán találkozhattak az iskolán kívül velük egykorú gyerekekkel. Fawn barátainak voltak unokái, akik többségével igen jóban voltak, de kizárólag szünetekben találkoztak és varázsló mivoltuk miatt nem is levelezhettek ezen kívül. Varázslógyerekekkel pedig nem igazán ismerkedtek meg soha, merthogy Fawn sem ismerte nagyon Ana és Daniel munkahelyi barátait. A halálhírükre ők felkeresték a családot még annak idején, kinyilvánították részvétüket, de például Madam Malkinnal, Ana egykori főnökével akkor találkoztak újból, mikor Severus elsőéve megkezdése előtt betért a talárszabászatba egyenruhát venni. Volt persze néhány családi barát, akik olykor-olykor meglátogatták Freyéket, nekik viszont nem voltak Severusékkal egyidős gyerekeik – többnyire vagy sokkal kisebbek, vagy már felnőttek, így két éve a fiú is úgy ment a Roxfortba, hogy nagybátyján kívül nem ismert senkit. Szorosabb kapcsolatuk nem alakult ki tehát úgy igazán senkivel a családon kívül, de hát nem bánták, ők ott voltak egymásnak.

   Otthon közösen díszítették fel a karácsonyfát, és el is mentek ajándékokat venni. Aztán karácsony három napjára átcuccoltak a nagybácsihoz, a másik hálószobába, ahol hárman tudtak aludni. Piton házának emelete egyébként egy fokkal kevésbé volt barátságtalan, mint a földszint, bár ugyanolyan régimódi; a lenti könyvespolc mögül nyíló rejtekajtón át az étkezővel egybenyitott konyhába ért az ember, illetve egy minimalista nappaliba, és innen nyílt egy rövidke folyosó, amelyről pedig a fürdőbe, a nagybácsi szobájába és a vendégszobába lehetett jutni, plusz a végén egy kis erkélyre.

   Egyik itt töltött éjjel történt meg, hogy Severus azt álmodta, ott ülnek a kviddicsmeccsen. Harry Potternek békafeje volt és a nyelvével kapta el a cikeszt, de az, ami szöget ütött a fejébe, az a barna hajú lány volt, akit látott elszaladni a sorokból, ugyanis ő is megjelent az álomban. Severus tudta, hogy ő az, bár nem hasonlított (inkább Mógusra, mint arra a lányra), és a fiú látta leszaladni a lelátóról, egy csoport öltönyös, napszemüveges férfi közé. Ez azért lehetett, mert Severus sok maffiózós műsort nézett otthon a kis tévén, de amint a lány azt mondta, nem sikerült a merénylet, felriadt, és úgy ült fel az ágyban, mint aki karót nyelt.

    – Te jó ég! – suttogta. – Merényletet terveznek Per bá’ ellen!

   Rohant is Raven ágyához, és felkeltette a lányt.

    – Raven! Ébredj! Nagy baj van!

    – Micsoda? – riadt fel.

    – Merényletet terveznek Per bá’ ellen!

    – Mi? Kik? – ült fel az ágyban Raven rémülten.

    – Elszaladt egy lány a sorokból, a meccsen, miután kigyulladt a ruhája! Meg akarják ölni! Meg kell védenünk!

    – Jaj! – kapott az arcához a lány, aki mindig elhitte a bátyja kirohanásait. – Miért terveznének ilyet?

    – Lehet, hogy Per bá’ is tag volt, de kilépett, és félnek, hogy elmond valamit? – gondolkozott el Severus, aztán megrázta a fejét. – Mindegy, a lényeg, hogy meg kell védenünk! Gyere!

   Azzal karon ragadta Ravent, és kirohantak a hátsó udvarra, csendben, nehogy Fawn felkeljen.

    – Most mit csinálunk? – kérdezte a lány.

    – Először is lezárjuk az ablakot. Bár nem nagy, varázslók, bármi megeshet.

    – Varázslattal akarod? Nem varázsolhatsz itthon, nem?

    – Nem varázslattal, azt simán feltörnék. Ide a híres csomóm kell.

    – Híres csomó? Az, ami miatt három éve senki nem tudta kinyitni a karácsonyi ajándékait?

    – Pontosan.

   Severus felkészült volt, hozta a madzagot, és nagy nehezen, ketten felérték az ablakot, ahová a fiú rákötötte a csomót. Olyasfajta csomó volt az, amire az ember ránézett, és megfájdult a feje. Erre csak Severus volt képes, és még egy átlagos csomóoldó bűbáj sem fogott ki rajta.

    – Na, ez megvan. Már csak egy bejárat van. Őrködjünk Per bá’ szobájában.

    – Egész éjjel?

    – Igen. Lehet, hogy már ma éjjel jönnek érte!

    – De akkor mi mit csinálunk? – rémült meg még jobban Raven.

    – Nálam lesz a pálcám. Kivételes helyzet van, nem csapnak ki, mert meg akartam menteni a nagybátyámat.

    – Akkor jó.

   Piton ajtaja nyitva volt, így belopóztak, és le akartak ülni az ágy elé, de ekkor egy hang hallatszott.

    – Menjetek aludni.

   Egyértelműen a nagybácsi hangja volt, de a két testvér nagyon megijedt.

    – Ki volt ez? – suttogta rémülten Severus, és kihúzta a pálcáját a pizsamája zsebéből.

    – Menjetek aludni – ismételte Piton az ágyban fekve.

    – Ez Perselus bácsi – mondta Raven.

    – De nem is mozgott a szája! – mutatott rá Severus.

    – Menjetek aludni.

   Sötét volt ugyan, de már ki tudták venni a háton fekvő Piton alakját, és mindketten úgy látták, hogy nem mozog a szája. Még csak a szeme sem volt nyitva.

    – Ez Dumbledore-trükk – súgta Severus. – Futás!

   Így történt, hogy mindketten hátukat a falnak vetve ültek Piton ajtaja mellett, éberen, de aztán el is aludtak, Raven Severus ölében, a fiú meg az ajtó elé dőlve. A lány ébredt fel előbb reggel, és kinyújtózott. Jaj, elaludtunk! Nem, csak észrevettük volna…

    – Hát ti mit kerestek itt? – döbbent meg Fawn, amikor kilépett a hálószobából.

    – Őrködünk – felelte Raven, és elmesélte, mi történt. Severus közben horkolva aludt mellette.

    – Ugyan már! – rázta a fejét Fawn. – Senki nem akarja levadászni Perselust.

    – Arról tudnék – nyitotta ki hirtelen az ajtót a férfi, ennek következtében pedig Severus feje óriásit koppant.

    – Severus! – kapta a kezét a szája elé Raven és Fawn egyszerre. Piton a cikázó szemű fiú fölé hajolt.

    – Tisztán látsz engem?

    – Fény… fény…

    – Jaj, ne! – sikított Raven.

    – Kecske Tóni… angyalszárnyad van?

    – Semmi baja – állt fel Piton, és kiment a konyhába.

   Most, hogy ilyen módon indult karácsony reggele, közösen bontottak ajándékot. Piton zoknit és egy halom édességet kapott Dumbledore-tól az egész családnak címezve – utóbbit persze a gyerekek fogyasztották el. Raventől és Fawntól egy-egy könyvet kapott, bájitalok és sötét varázslatok témában, amit igen nehéz volt beszerezni, mert listát kellett készíteniük a professzor könyveiről, és csak három óra fáradhatatlan keresgélés árán találtak olyat, ami még nem volt neki. Severustól pedig egy festményt kapott, amin a fiú már szünet eleje óta dolgozott, és a férfi szerepelt rajta, amint a Roxfort új sötét varázslatok kivédése tanárként ünnepli. Raven felfedezett egy nem is annyira bujkáló mosolyt Piton szája sarkában. A szokásos hangnemével megköszönte mindenkinek, Dumbledore-nak is írt levelet, és ez elég volt – mindenki tudta, hogy ő így örül.

   Fawn Pitontól és Raventől regényeket kapott, amikre már régóta vágyott, Severustól pedig szintén egy festményt, amelyet megkönnyezett, ugyanis a teljes család, még az elhunyt tagok is szerepeltek rajta. Severus valójában tudott egész szép rajzokat készíteni, amennyiben volt előtte minta: itt például az arcokat fotók alapján csinálta, a testtartásokhoz pedig Raven állt neki modellt, illetve ha Pitont el tudta kapni egy alkalmasnak tűnő, úgy fél óráig mozdulatlan pillanatban, akkor őt is felhasználta a művéhez. Igazából csak a fiú emlékezetével voltak problémák – akkor minden kijött a rajzokból, csak az nem, amit akart. Mondjuk ő ezt nem érzékelte.

   Severus izgatottan bontotta ki a három csomagot. Nem volt iskolatársa, aki megajándékozta volna, de Dumbledore édességeinek mindig örült. Mivel leginkább ruhákra vágyott, Pitontól új, zöld pizsamát kapott bojtokkal (amiért furán nézhettek rá az üzletben), Fawntól pedig az elképzeléseinek megfelelőt, zöld, kötött pulóvert a hátulján a Mardekár kígyójával, elején pedig az ezüst felirattal: „Szeretlek, házvezetőm, Per’ bá!”

    – Ezt hol tervezted hordani? – kérdezte Piton.

    – Ó, csak itthon – vigyorgott Severus.

   A fiú Raventől egy humorkönyvet kapott, aminek különösen örült, és mindenkit megölelt az ajándékokért (Piton annyira nem volt oda érte látszólag, de ez persze nem érdekelte Severust).

   Már csak Raven volt hátra, aki Pitontól megörökölt hat, haladó bájitalos könyvet, amiket szabadidejében nagyon szeretett olvasgatni – Piton valószínűleg várta már, hogy egy normális rokona a Roxfortban megkezdje tanulmányait. Fawntól regényt kapott (Severuson kívül mindenki könyvmoly a családban), Severustól pedig ismét festményt, amin a lány beosztása van, de még nem lehet tudni, melyik házba kerül.

   Ezután következett Fawn nagy karácsonyi reggelije, ami után Raven teljesen elfáradt, annyit evett, de Severus egyszerűen nem akarta abbahagyni, Fawnnak úgy kellett elhurcolnia az asztaltól, és leültetnie tévét nézni.

   Mikor két ünnep között ismét otthon volt a hármas, jöttek még karácsonyi ajándékok Fawn mugli ismerőseitől, és a nő születésnapjára, december 27-ére, amire Severustól ismét festményt kapott, Raven és Piton pedig együtt vettek egy jó vastag receptkönyvet, és még aznap kipróbálta a lány és nagymamája a legelsőket. Ezzel elérték, hogy Severus összenyálazza a konyhát.

   A szünet további napjai átlagosan teltek, néhányszor Severus botlásaival, és szokás szerint ismét előadásokat tartott, Ravent is bevonva.

Előző

Következő